Az én történetem

Mikor befejeztem a 8.-at, édesapámat áthelyezték egy német kis faluba, ahova persze ki kellett költöznünk, különben aput kirúgták volna! Nagyon szomorú voltam, mert bár 8 éve németet tanultam, és jól is ment, tudtam, h nem lesznek ott barátaim! A tanév utolsó napján a  barátaim tartottak nekem egy kis meglepetés partit, ahol ajándékokat kaptam tőlük, meg elbúcsúzhattam tőlük! Megígérték, h minden nap hívnak, vagy írnak nekem!

Másnap indultunk. Útközben az életemről gondolkodtam, és mégiscsak hálás lehetek, amiért ilyen barátaim vannak, akik még  akkor se hagynak cserben, ha már talán sohasem láthatnak.

Sokáig utaztunk, de végül odaértünk. A kis falu neve Loitsche volt, és Magdeburg mellett helyezkedett el! Tényleg kicsi volt, de volt egy szép kis patak, meg hát üzletek, és postahivatal. Mi a falu centrumjában laktunk, egy takaros kis házban. Az én szobám az emeleten volt, és elég tágas volt, de ami a legjobb, h fül lehetett menni egy padlásra, ami nagyon kis romantikus volt. Mikor már nagyjából kipakoltunk, akkor úgy döntöttünk, h bemutatkozunk a szomszédoknak. Aki tőlünk balra lakott, az egy idős néni volt, nagyon kedves, azonnal láttam, h őt szeretni fogom. Azt mondta bármikor átjöhetek hozzá, és az aranyos macskájához is. A tőlünk jobbra lakó háznál egy szimpatikus 40 körüli göndör vörös hajú nő nyitott ajtót, aki azonnal behívott minket. Mér vagy 10 perce beszéltünk vele, mikor feltűnt az ajtóban egy magas vékony fiú, szőkésbarna rasztázott hajjal, laza cuccban! Bemutatkozott, Tomnak hívták. Elég rendesen végigmért, majd elmosolyodott, és odaállt a lépcsőjük aljába, és azt kezdte el kiabálni:

-Bill! Bill! Komm herein! (Ez magyarul annyit tesz, h Bill! Bill! Gyere ide!)

Aztán feltűnt egy szintén magas és vékony gyerek, olyan korú, mint a másik, csak fekete hajjal, ami tüskésre volt vágva, és elől egy nagyobb tincs lelógott a szemébe! Nagyon helyes volt! Ő nem olyan laza cuccokban flangált, mint a másik, hanem farmerban meg pólóban! Mikor meglátott, vagy fél percig ott nézett a szemembe, mire én rámosolyogtam, és erre ő kizökkent, és oda jött hozzám bemutatkozni! Billnek hívták, mint az az előbb már kiderült.

Megint 10 perc beszélgetés következett, mire egyszer csak Tom a fülembe suttogta, h nincs e kedvem megnézni a szobájukat. Mondtam, h van, és mindhárman elindultunk a lépcsőn felfelé, míg odaértünk egy nagy szobához. Sötét volt benne, mert nem volt felhúzva a roló.

Tom azt mondta, h ez a szobájuk, közös Billel. Én leültem az egyik ágyra,  Tom meg Bill pedig velem szembe egy székre. Sokat beszélgettünk, elmondták, h ők ikrek, meg h van egy nagyon híres együttesük, amit Tokio Hotelnek hívnak. Kicsit ciki volt, mert én még életemben nem hallottam róluk, de Tom erre ezt mondta:

-Na, ezen könnyen segíthetünk!- azzal elmosolyogott, és felkapott egy klassz elektromos gitárt, és elkezdett behangolni. Bill pedig a sarokban álló mikrofonhoz lépett, és odavitte a szoba közepére. Fura volt, mert én azt hittem, h Tom az énekes, hiszen sokkal magabiztosabb volt, mint Bill, de majd kiderül, h miért. Eljátszottak egy számot, nagyon jó volt. De még azt is mondták, h nem csak ők vannak benne a bandában, hanem még másik 2 fiú is, akiket majd hétfőn bemutatnak nekem. Nagyon örültem, h máris vannak barátaim. Aztán, mert már este fele volt, elkérték a telefonszámom és az e-mail címem. Ők is megadták az övéket. Aztán hazamentem anyuékkal. Másnap reggel 10 óra fele csörgött a telefonom. Bill volt az, és megkérdezte, h van e kedvem elmenni vele megsétáltatni a kutyájukat. Azt mondtam, h igen! Rendbe szedtem magam, és kimentem a házunk elé, ahol már ő várt rám széles mosollyal a száján. Adott 2 puszit, és én meg összehaverkodtam a kutyájával, aki nagyon aranyos volt. Végignyalt az arcomon, erre elnevettük magunkat, és megsimogatta a kutya fejét, és azt mondta:

-Látom, szeret téged.

Erre én:

-Hát igen! –és egy cuppanós puszit nyomtam az állat buksijára, és elindultunk, elvégre sétáról volt szó! J Útközben rengeteget beszélgettünk! Sok mindent mesélt magáról, a sulijukról, a legjobb barátjáról, Andreasról, majd felőlem kérdezősködött, és én is meséltem neki.

Már délután 2 lehetett, mikor hazaindultunk. Ekkor így fordult hozzám:

-A magdeburgi gimibe fogsz járni?

Mire én:

-Igen, miért?

-Mert mi is oda járunk. Busszal fogsz suliba menni?

-Igen. –válaszoltam, mert már tegnap megbeszéltük anyumékkal, h így lesz.

De ekkor ezt mondta:

-Teljesen fölösleges, majd mi elviszünk. Reggel negyed 8-ra legyél a házatok előtt. Na, ezt megbeszéltük. Akkor holnap! Szia! –azzal adott 2 puszit, és már be is fordult a kapubejárójukhoz.

Mire felocsúdhattam volna, már el is tűnt a szemem elől. Aztán bementem a házunkba, felmentem a szobámba, és mindent elmeséltem a barátaimnak e-mailben. És akkor láttam, h van egy e-mail, amit most kaptam. Kibontottam. Billtől jött. Csak ennyi állt benne:

„Akkor holnap! Ne felejtsd el! Puszi: Bill”

Erre én ezt írtam válaszként:

„Jó, nem felejtem el! Holnap negyed 8-kor a házunk előtt! Puszi: Prue”

És ekkor úgy határoztam, h ami eddig történt az rögzítem a naplómban, és felmentem a kis padláshelyiségemben pár párna és innivaló kíséretében, és írni kezdtem. Imádom írni, és jól is tudok. Esteledni kezdett, és ott a padláson aludtam el. Reggel fél 7-kor csörgött a telefonom, és akkor jutott eszembe, h ma nem kell sietnem, elvégre a srácok visznek suliba. Felöltöztem, bepakoltam a cuccomat egy táskába, és kiálltam a házunk elé. Meglepetésemre ott egy nagy fekete limuzin állt, amiből Bill és Tom vigyorgott ki rám, majd Bill kiszállt, és adott megint puszit, és mondta, h üljek be. Aztán elindultunk. A suli nem volt messze, elvégre Loitsche Magdeburg mellett van közvetlenül. Megérkeztünk, és mikor ki akartam szállni, 2 fiú lépett oda hozzám, és kezet rázott velem. Az egyik Gustav, a másik pedig Georg volt. Róluk már mesélt Bill, szóval tudtam, h kicsodák. És ekkor valami nagyon fura dolog történt. Vagy 100 lány kezdett el sikítozni, és felénk rohanni. Én ösztönösen megszorítottam Bill kezét, aki erre átölelt, és azt mondta, h menjek vele. Mikor már tisztes távolságra kerültünk a lányoktól, ezt kérdeztem tőle:

-Ezek meg kik?

Mire ő:

-A rajongóink. Nem kell tőlük félni, nem bántanak, csak kicsit hangosak! J

Mire mindketten elnevettük magunkat, és körbevezetett a sulin, és végig a kezemet fogta. Aztán megláttam a termet, ahová én fogtam járni, odamentem, és benyitottam! Csak 1 lány ült benn, aki fel se nézett a füzetéből, mikor benyitottunk. Bill ekkor csak ennyit mondott:

-Suli után várlak, azzal oda egy hosszú puszit a jobb arcomra, és elindult az ő terme irányába.

Én pedig megfordultam, mire a lány végre felnézett. Szimpatikus lány volt: magas, vékony, göndör barna hajjal. Odamentem hozzá, bemutatkoztam neki. Őt Dylennek hívták. Nagyon kedves volt velem, ami jól esett. Aztán megkérdezte, h honnan jöttem, erre én azt feleltem, h Magyarországról, mire ő ezt választolta:

-Akkor meg miért nem magyarul beszélsz?

Annyira meglepődtem, h szóhoz se jutottam. De azért annyit ki tudtam nyögni, h:

-Te……….magyar……….vagy?

-Igen, tavaly költöztünk ide…

És már végig se tudta mondani, mert én a nyakába ugrottam, annyira örültem annak, h végre magyar beszédet hallok. Erre ő csak nevetett, és mikor végre nagy boldogan leszálltam róla, akkor ezt kérdezte tőlem:

-És mi volt ez az előbb Bill Kaulitz-cal?

-Á, semmi, ő a szomszédom. De honnan ismered őt?

-Ki ne ismerné Billt meg a bandáját! Csak azt ne mondd, h még nem hallottáá a Tokio hotelről?!

-De, már ő mesélt nekem róla, mikor átmentem hozzájuk. -feleltem meglepve.

-Te tényleg a szomszédja vagy???? Ó, a mázlista, 1 éve bele vagyon esve a tesójába, Tomba, de eddig nem történt semmi, mert sose mertem megszólítani! De szerencsés vagy! Mert tudod ott lakok mögöttük, de….

-Te laksz a sárga házban??- vágtam közbe.

Mire Dylen ezt felelte:

-Igen!

És ekkor eszembe jutott valami!

-Figyelj, mit szólnál, ha én bemutatnálak neki?

-Huhh, az nagyon jó lenne! Köszi!!!!! –és most ő kezdett el ölelgetni engem! De csak nevettünk és nevettünk. Suli után Billék vártak rám az ajtóban, én odamentem hozzájuk, és bemutattam nekik Dylent. Tom felajánlotta, h őt is hazavihetjük. Persze, h igent mondott! J Tom és Dylen ültek a limó 3. és 4. ülésén, én meg Bill pedig az 5.-en és a 6.-on. Mindent elmeséltem neki, h milyen volt. Dylen meg Tom is beszélgettek. De aztán hazaértünk. Bill átjött hozzánk, h segítsen tanulni, Tom meg Dylen meg még beszélgettek egy kicsit a házuk előtt. Már olyan 5 óra lehetett, szóval már készen voltunk a leckével, és úgy döntöttünk, h eszünk valamit. Míg lenn a kaját csináltam, csörgött a telefonom. Dylen volt az. Nagyon boldog volt, és elmesélte, h Tom moziba hívta őt, és megkérdezte, h mi elmennénk e. Megkérdeztem Billt, aki igennel felelt. A mozi szombaton volt, és addig is minden nap velük voltunk a szünetekben és velük mentünk haza is. Majd eljött a szombat. Én egy nagyon jó topot vettem fel farmerrel. Mikor kiléptem az ajtón, Bill már rám várt, és egy szál vörös rózsát adott nekem. Köszönés képen adtam neki 2 puszit. Dylen meg Tom már elindultak, előttünk mentek. És egyszer Tom megfogta Dylen kezét, és úgy mentek tovább. Erre én és Bill is egymásra néztünk, és elmosolyodtunk és ő is megfogta a kezem. Nem volt messze a mozi, tehát nem jártuk le a lábunk. A 6. sorban ültünk, majd elkezdődött a film. Direkt valami horrorra vittek el minket, h folyton hozzájuk bújjunk! J Jó trükk, mondhatom! J Dylen nem fél a horror filmektől, de most tényleg jó erősen megszorította Tom kezét, aki oltalmazóan átölelte. És meg abszolút betojtam, mert nem vagyok hozzászokva az ilyen filmekhez. Ezért odabújtam Billhez, aki simogatni kezdte a hátam meg a fejem, és időnként megpuszilta a homlokom. Mikor vége volt, én még mindig remegtem, ezért Bill szorosan maga mellé húzott. Dylen és Tom egyáltalán nem féltek, szabadon lépdeltek nevetve egymás mellett. Ekkor támadt Tomnak az a remek ötlete, h menjünk el egy szórakozóhelyre. El is mentünk, és Tom meg Dylen táncolni kezdett. Nagyon arik voltak együtt. Aztán Bill végre engem is felkért, de csak mikor már egy lassú szám volt. És közben ezt suttogta a fülembe:

-Remélem nem haragszol, h csak most kérlek fel, de ez így sokkal romantikusabb. Tudod, igazán gyönyörű vagy ma!

-Köszi, és nem baj! –mondtam én, és a vállára hajtottam a fejemet, ő pedig megpuszilta  a nyakam. Ekkor láttam, h Tom és Dylen ott smaciznak tőlünk egy méterre. Elmosolyodtam, és arra gondoltam, h nem is olyan rossz itt Németorzságban…..

De aztán olyan 11 fele elindultunk hazafelé. Lassan andalogtunk, Toméktól lemaradva. Beszélgettünk. Bill nagyon aranyos volt. Mikor már az utcánkban voltunk felém fordult, és ezt mondta:

-Remélem tudod, h nagyon kedvellek.

-Én is téged. –feleltem, és tovább mentünk. A kapuban megöleltem, és  adtam a szájára egy puszit.

Boldogan aludtam el, mert tudtam, h holnap szép napom lesz. Másnap ebéd után Bill hívott, h átmegyek-e hozzá. Mondtam, h oké. Ott várt rám, adott puszit szokásához híven, és leült az ágyra. Én mellé ültem. Átölelt, én meg a vállára hajtottam a fejemet. Megkérdeztem, h hol van Tom,  mert csak akkor vettem észre, h nincs ott. Erre ő:

-Hát, a barátnőd elég rendesen elcsavarta a fejét! Most is vele van! Azt hiszem pizzáznak! Ezen mosolyogtunk egyet, majd beszélgetni kezdtünk, mire ő elkezdett csikizni. Én visítozva feküdtem  az ágyon, ő pedig felettem volt, és nem akarta abba hagyni. Sőt, h ne tudjak rúg-kapálni a 2 térde közé szorította a combjaimat. Mikor abbahagyta mélyen a szemembe nézett én egyre közelebb hajolt hozzám. És átöleltem a nyakát, és ő megcsókolt. Csodálatos volt!

És így éltünk amíg meg nem haltunk 4-esben:

Bill+Prue meg Tom+Dylen