Gustav: Georg egyszer Sprite-ot vett a szájába, és az enyémbe köpte.

Bill: Egyszer fogadásból le kellett nyalogatnom egy roller kerekeit.

Tom: Igazából elég pedáns vagyok, és nem szoktam undorító dolgokat csinálni. Bár a próbatermünk elég iszonyúan néz ki. Penészes lomok, meg üres pizzásdobozok hevernek szanaszét. Ez a legundorítóbb terem, amit valaha láttam, és eddig még senkinek nem jutott eszébe kitakarítani.

-Verekedtél már?

Gustav: Igen, méghozzá elég gyakran. Ráadásul egészen egyszeru okok miatt, például ha beszóltak nekem.

Bill: Igen, egyszer Tom és én nekiugrottunk egy srácnak. Mi negyedikesek voltunk akkor, o egy kicsit idosebb, kilencedikes talán. Már egy ideje nagyon mérgesek voltunk rá, mert több héten keresztül szándékosan belénk kötött a folyosón. Aztán egyszer csak elszakadt a húr, és mindketten nekimentünk. Nagyon gáz volt, mert a végén mindannyian elég csúnyán megsérültünk.

- Ha az éjszakát egy sátorban kellene töltened, kit vinnél szívesen magaddal?

Gustav: Eva Longoriat.

Bill: Az Olsen ikreket. Mindkettot egyszerre.

Tom: Az egyik Olsen lányt, vagy Angelina Jolie-t, vagy Eva Longoriat.

Georg: Paris Hiltont.

- Melyik a legcikisebb ruhadarabod?

Gustav: Amit már nem hordok, azt mindig odaajándékozom a kis unokatesómnak. A legcikisebb ruhadarabom egy rikító narancssárga púlóver volt.

Bill: Volt egy kabátom a Macskák címu musical-bol. Úgy néztem ki benne, mint egy játékmaci.

Tom: A fürdoköpenyem. Igazából egy tök átlagos fehér köpeny, de elég szörnyu szerintem, ezért csak akkor veszem fel fürdés után, ha biztosan egyedül vagyok. Ezen kívül csak olyan cuccaim vannak, amiket szívesen hordok. Elég céltudatos vásárló vagyok, és megvan a saját stílusom.

Georg: Régebben volt egy olyan sapkám, amin csipkék és csengok voltak, de persze ezt már nem hordom.

- Mikor volt utoljára lelkiismeret-furdalásod?

Bill: Azt hiszem nem olyan régen. Ha ideges vagyok, sajnos gyakran bántok meg hozzám közel álló embereket, pedig általában nem tehetnek róla. Utána persze nagyon sajnálom, ami történt.

Tom: Próbálok odafigyelni arra, amit csinálok. Bár sokszor hasraütésszeruen cselekszem, de mindig viselem utána a következményeket. Az ember tanul a hibáiból, így általában nem szokott lelkiismeret-furdalásom lenni. Egyszer viszont megbántottunk egy jó barátnot, aki utána nagyon szomorú volt, és sírva fakadt. Azt tényleg nagyon sajnáltam.

Georg: Mikor nem tudtam hazamenni anyukám születésnapjára.

- Mi a helyzet a szerelemmel? Nem viszed túlzásba a flörtölést, igaz?

Bill: Nem, nem vagyok az a fajta. Hogyha egy lánnyal beszélgetek, és aztán eltöltök vele valamennyi idot, az azt jelenti, hogy érzek iránta valamit. Ellenkezo esetben nem lennék vele.

- Mi volt a legostobább híresztelés rólatok?

Tom: Hogy Bill idegösszeroppanást kapott, és hogy az együttes közvetlenül a Durch den Monsun megjelenése után felbomlott.

- Mikor csentél el utoljára valamit?

Tom: Még soha. Amikor kicsi voltam, akkor eszembe jutott, hogy ellopok egy nyalókát, de aztán nem tettem meg.

- Ámítottál valaha egy lányt azzal, hogy számodra o az igazi?

Georg: Igazából fordítva volt. Vagyis o mondta ezt nekem, és miután összejöttünk, szakított velem. Na igen. Azt hiszem, ez mindenkivel megesik.